Mengyelejev táblázata a kutatók munkája nyomán jelentősen átalakult. Új elemek felfedezésével a „lyukakat" befoltozták, így ma már közel kétszer annyi elemet tartalmaz.

A vízszintes sorok a periódusok, a függőleges oszlopok a csoportok. A periódusokban az elemek növekvő rendszám szerint követik egymást.

Egymás alá azok az elemek kerülnek, amelyeknek atomjai azonos vegyértékelektron-szerkezetűek.

A periódusos rendszer 7 periódusból áll, ezeket felülről lefelé sorszámozzuk. A periódus sorszáma megmutatja, hogy az adott elem atomjainak hány elektronhéja van.

A rendszer 18 oszlopot (csoportot) tartalmaz: ebből 8 főcsoport és 10 mellékcsoport.

A főcsoportokat balról jobbra római számokkal és „A" betűvel jelöljük (I.A – VIII.A), a mellékcsoportok „B" betűt kapnak.

A főcsoport sorszáma megegyezik az atom vegyértékelektronjainak számával. Így egy pillantással megtudjuk, hány elektron van a legkülső héjon.

A VIII. főcsoport elemeinek vegyértékhéján 8 elektron van (a hélium kivételével, annak 2). Ezt a nemesgázszerkezetnek nevezzük.

A nemesgázok kémiailag közömbösek, stabilak — ezt éppen ennek a különleges elektronszerkezetnek köszönhetik.

Egy cellában szerepel az elem vegyjele, rendszáma és relatív atomtömege. A legtöbb rendszerben ott van még az elektronszerkezet, az olvadás- és forráspont, a sűrűség és az elektronvonzó képesség is.

Megmutatja, hogy az atom milyen mértékben vonzza a külső elektronjait. Mértékegység nélküli szám, értéke 0,7 és 4,0 között van.

A legnagyobb a fluoré (4,0). A rendszer jobb felső részében a legnagyobb, a bal alsó részében a legkisebb. Nagyobb atomméret → kisebb elektronvonzás.

A rendszer külön részét képezik a ritkaföldfémek. A nevük arra utal, hogy ásványaik elszórtan, kis mennyiségben találhatók a kőzetekben.